Back to top

Rólam

Ötévesen már főztem, de azok még nem ételek voltak, inkább amolyan feketelevesek. Középiskolásként, tizenöt éves koromban pörkölteket készítettem, házias ízekkel, ahogy anyukám és nagymamamám. Próbáltam utánozni őket. Egyszer sikerült, máskor nem.  Kiskorom óta a konyhában sündörögtem. Eldöntöttem, hogy szakács leszek. Nem volt B terv.

Tizenhat évesen az Alpokban, Les Arcs-ban voltam szakmai gyakorlaton. Egy szót sem tudtam franciául, vittem a francia-magyar szótárt, és ott csodálkoztam rá a gasztronómia igazi szépségére. Egész más világba csöppentem. David Suarez volt a séf, egyben a lakótársam is, nagyon sokat segített. Negyedikes koromban, Korzika szigetén már mindenkivel franciául beszélgettem, sőt, a hivatalos ügyeimet is franciául intéztem. Joe La Douile volt a mesterem.

Két évig Franciaországban dolgoztam, aközben váltottam életmódot. Itthon nehéz ételeket ettem, ott halat és zöldséget. Hamar megtanultam, hogy a köret nemcsak süt krumpli és rizs lehet. Talán nem túl nagy szó, de akkor világosodtam meg. 120 kilóról 82 kilóra fogytam. A könnyű ételek és a konditeremben töltött idő meghozta az eredményt. Kitartás kellett hozzá.

A Séfek séfe gasztro-tehetségkutató versenyen is rengeteget tanultam. Most is egyfolytában képzem magam. Nagy élvezettel olvasom Heston Blumenthal mesterszakács könyvét. Remek, kísérletező szakember. A séfek honlapjain követhetőek a mostani friss trendek. Leszűröm a videóikból a jó dolgokat. A karomra tetováltattam, hogy „Amíg nem adod fel, addig legyőzhetetlen vagy.” Már tudom, hogy minden cél elérhető, csak nem szabad feladni.